Kómámtól Bangladesig
A Kairosz Kiadó gondozásában készült Kómámtól Bangladesig (Coma to Bangladesh:
The Story of an Awakening)
kétnyelvű színes album.
E könyv a művész-illusztrátor szerző (Muhari-Papp
Sándor Balázs) történetén
keresztül elvezet bennünket
az eredetileg építőmérnök,
később orvosi tanulmányokat
folytató, így nemzetközi szinte
is elismert idegsebész szerző
(Csókay András) közreműködésével
a nemrégen Bangladesben
szétválasztott sziámi ikrekhez.
Csókay Andrást az általa kifejlesztett éralagút-technika
tette ismertté, amely egy új
módszer a súlyos traumás
agyduzzadás kezelésére,
egy új fejlesztés a koponya-
térnyerési technikák
műtéti megoldásaira.
Csókay doktort közelebbről is megismerhettük 2018-ban,
a 2. Mérnökszalon vendégeként.
A szerzők személyes megtapasztalásuk alapján vallják, hogy az imádság,
a tudomány, a művészet – bár különböző területek – segítik egymást.
„… aki olvassa ezt a könyvet, másként látja a világot, mikor leteszi,
mint mikor elkezdte olvasását. Azt a legmélyebb tartományt szólítja
meg bennünk, ami fontosabb minden másnál az életben.
Üzenetét ott égeti az olvasóba. Köszönet Balázsnak elsősorban harca
megharcolásáért, másodsorban annak őszinte megosztásáért.
Köszönet Andrásnak hitben megharcolt eddigi életéért,
igaz orvosi szolgálatáért. És köszönet mindazoknak, akik segítettek nekik,
hogy a Teremtő gyújtotta láng bennük égve maradhasson.
A történetnek nincs vége, sosem lesz, sem számukra, sem számunkra.
Aki beleálmodott minket ebbe a világba, nem átmeneti időre gondolt ránk.
Örök játszótársaknak hívott elő minket a semmiből, és nem nyugszik,
míg azzá nem válunk. Teremtő, megtartó, beteljesítő szeretete időtlen.
Van. Csak van. Boldog, aki fölfedezi, és benne megmarad.” – írja
Sajgó Szabolcs, a könyv bevezetőjében.
„Nem sokat ér a gyógyító munka barátok, rokonok
cselekvő szeretete nélkül, amire szükség van együtt
eltöltött minőségi időre.” – tanácsolja Csókay doktor.
Ajánlotta: Sipos László
A könyvajánlót készítette:
Leber Liza
A könyvajánlót készítette:
Leber Liza
A könyvajánlót készítette:
Turánszky Natália
A könyvajánlót készítette:
Turánszky Natália
A könyvajánlót készítette:
Leber Liza
A könyvajánlót készítette:
Turánszky Natália
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
egy családregény mozaikjai
Két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai.
A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok - nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el.
Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.
Vathy Zsuzsa
„Mi mindig szomorúak vagyunk, vagy bosszankodunk, gondolja Psziho. Ha mérni lehetne a szomorúságot – mivel is? szomorúságmérővel? –, kiderülne, hogy nálunk egy ötvenéves ember a megélt tizennyolcezer napjából kétszer annyit tölt el rosszkedvűen, mint egy olasz, egy francia vagy egy spanyol. Mi az oka? Országos depresszió? Vagy rosszul kezeljük a lehetőségeinket, és ennek következményeitől leszünk búskomorak?”
Vathy Zsuzsa első novellája 1968-ban jelent meg az Új Irásban. Első kötete 1970-ben a Magvető Kiadónál. Vegyészmérnöki pályáját ezután félbehagyta, a százhalombattai olajfinomítótól újságírónak ment el. Először üzemi lapoknál, majd országos lapoknál dolgozott. 1992 óta szabadúszó író. Novellái, kisregényei és szociográfiai írásai jelentek meg az elmúlt években.
József Attila-díjas, Márai-díjas, Príma-díjas.
Legutóbbi kötetei: Angyalhíd (2003), Herend az más (2006), Életünk, halálunk (2007), Angolpark (2009), Columbo autója (2011), Kávérajzok (2013).
Az élet vásárcsarnoka
"Annak próbáltam utánagondolni, mai életünkben mit tartunk fontosnak? Mit akarunk elmondani, mi okoz élményt? A művészet? A tudomány? A talált tárgyak? A sötétség, a világosság? És milyen élményt okoz? Esztétikait? Katarzist?
Katarzis, van még ilyen?
Könyvem műfaja: elbeszélések. Nem úgy, mint az egykori novellák, hogy történet, jellem, korrajz, hanem valami, ami elmondásra vár. Némelyik csak szkeccs, rövid esemény, annak szomorú vagy vidám változata. De ennél fontosabb, hogy ugyanakkor az ismeretlennel való találkozás is, valaminek a felderítése, szellemi kapcsolat létrejötte. Máskor csak sejtés, valami, amit racionálisan nem érhetünk el, de tudjuk, hogy fontos, hogy szükségünk van rá.
Mi késztetett erre? Természetesen az életem – és mások élete. Ha a világ gyorsan és sokat változik, az írónak egyre kevesebb a lehetősége, hogy az élet eseményeit követni tudja. Esetleg unja, mert ismétlődik, mert ki tudja, hányszor leírta már. Akkor mi marad az író számára? Nem tudjuk. Keresse és találja meg mindenki a saját megoldását.
Könyvemet Weöres Sándor segített megírni. Van, aki fiatalon fedezi fel Weörest, van, aki érett korában, van, aki idősen. Nekem az ő versei a szabadságot jelentették. Tragikusak vagy komikusak, vagy tragikusak és komikusak egyszerre. Világa sokszor gyermekien leegyszerűsített, létfilozófiája magas szintű, irigylésre méltó. Derű és játék nála az élet nélkülözhetetlen kelléke, ugyanígy a szerepjátszás és a kísérletező kedv. Muszáj volt megkérnem, hogy segítsen. Segített."
Vathy Zsuzsa
http://www.helikon.hu/termek/szepirodalom/Az-elet-vasarcsarnoka/1931/
„Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni.”
(Kemény István)